Warsaw 15 ºC
Kapcsolat
Tutajozás a Dunajecen

A Dunajec áttörésén tutajjal leúszni a Pieniny-hegység-ben: ez  Lengyelország egyik  legjelentősebb  turisztikai érdekessége, amelyet április elejétől október 30-ig szerveznek, már amennyiben az időjárás lehetővé teszi. A túra kezdete Sromowce Katyban van, míg a vége Szczawnicában, ott, ahol a Grajcarek patak a Dunajecbe ömlik, vagy valamivel lejjebb, Kroscienkóban, közel a piactérhez. A tutajozás időtartama mintegy két-három óra, a folyó állapotától függően. A Dunajec ezen a szakaszon hatszor változtat irányt, kanyarog a sziklák között, amelyek magassága a víztükörtől számított ötszáz métert is eléri. A természet csodálatos díszletei között történő utazás, amelyet a gurálok csevegése és a tutajosok találós kérdései színesítenek ("melyik oldalról kerüljük meg azt a tisztást, ott a csúcs alatt, balról vagy jobbról?"), hosszú időre emlékezetünkbe vésődik.

A tutajozás a világ minden tájáról idesereglő turisták számára egyaránt nagy élmény, de különösen az a magyaroknak, hiszen nem kevés magyar emlék található errefelé. Kirándulásunk útvonala, vagyis a Dunajec völgyének e szakasza a középkortól egészen 1918 őszéig egybeesett Európa történetének egyik leghosszabb ideig fennálló és legbékésebb határával, amely Lengyelországot és Szent István országát választotta el egymástól. A jobb, „magyar" parton húzódik a Szepesség, hajdanán a Magyar Királyság egyik közigazgatási egysége, ma pedig Szlovákiában fekvő történeti-kulturális tájegység, amelynek egy kis része
Lengyelországba is átnyúlik.

A Szepesség, a Pieniny-hegység és a Sadecczyzna  (Szandeci  régió) olyan vidék, amelyen a lengyel kultúra hosszú évszázadokon át találkozott a magyar, a német, a szlovák és a ruszin kultúrával. E szomszédság számos tanújele még ma is fellelhető a magyar huszárok mentéjére emlékeztető gurál népviseletben, a nyelvjárásban, a népi építészetben vagy akár a nevekben (példának okáért a
Sromowce Niznében élő ismert tutajos família, a Waradzyn család Varasdról származik). Ami pedig a Dunajecen való tutajozást illeti, az már a XIX. század eleje óta létezik, szervezett formát azonban csak Szalay József idején öltött, aki lengyel hazafiként

Szczawnica birtokosa volt, s aki sohasem feledkezett meg magyar gyökereiről. Szalay nagy szolgálatokat tett a Pieniny-hegységben zajló turizmus fejlődésének: útikönyveket és albumokat adott ki, amelyeket saját litográfiáival díszített, turistautakat tervezett, s egyik alapítója volt a Lengyel Tátra Társaságnak és a Magyarországi Kárpát Egyesületnek. Az ő tevékenysége nyomán Szczawnica szegény gurál faluból divatos üdülőhellyé változott, amelyet Szalay végrendeletében a Krakkói Tudományos Akadémiára hagyományozott. Emlékművét 1885-ben állították fel a Górny-parkban.

A Dunajec-menti magyar emlékekről szólva nehéz lenne elkerülni (a folyón fölfelé néhány kilométerre fekvő) Nedec várának említését, amelyet a XIV. század elején épített Berzeviczy Rykolf, a Szepességgel határos vidék gyarmatosítója (aki egyébiránt Berzeviczy Kokosz, a Vörös Kolostor alapítójának a testvére volt). Nedec a határmenti őrszem szerepét töltötte be. Egy másik magyar mágnás, Palocsay G., Nedecből reneszánsz udvart alakított ki. 1858-ban a vár a Salamon család birtokába került és abban is maradt egészen 1945-ig.
A tutajozás elején elhajózunk Szepesófalu mellett, ami - igazság szerint - a folyó felől nem látható. 1411-ben találkozott egymással Luxemburgi Zsigmond magyar és Jagelló Ulászló lengyel király. Arról a nagy összegű kölcsönről tárgyaltak, amelyet Ulászló folyósított Zsigmondnak a Velence ellen folytatott háborújához. 1474-ben szintén Szepesófaluban kötött egyezséget Corvin Mátyás magyar és Jagelló Kázmér lengyel király.
A legismertebb személyiség azonban, aki megszemélyesíti a Dunajec-menti lengyel-magyar kapcsolatokat, minden bizonnyal Kinga, IV. Béla magyar király leánya s Szemérmes Boleszláv krakkó-szandomiri herceg felesége, aki a Stary Sacz-i első klarissza kolostor alapítója és első priorisszája is volt. A zárda kapuján évszázadok óta ott látható a Magyar Királyság címere. Ott volt a kommunizmus fél évszázada alatt is, s sok magyar turista megindultságát kiváltotta, mivel e címer akkoriban Magyarországon be volt tiltva.

A gurálok a mai napig is mesélnek Kinga királynéval kapcsolatos legendákat. Mikor más apácákkal egyetemben menekülőben volt a betörő tatárok elől, maga mögé hajított egy szalagot, amely hirtelen a kanyargós Dunajeccé változott, és mivel a tatárok ezt az akadályt is legyőzték, eldobta a fésűjét is, abból pedig az üldözők előtt egyszerre sűrű erdő nőtt ki. Szent Kinga forrása pedig, amely a Kroscienkóból a Sokolica-hegyre vezető ösvény mellett található, a hagyomány szerint hatásosan gyógyítja a szembajokat.
A Pieniny várból, amely a Trzy Korony- (Három Korona) - csúcs szomszédságában helyezkedik el, mára csak romok maradtak. Az adatok szerint e várat Szemérmes Boleszláv emeltette felesége, Kinga számára. Az 124l-es tatár betörés alatt a hercegi udvar, 1287-ben pedig Kinga és apácái leltek itt menedékre. A romok a XIX. század közepétől kezdve váltak a kirándulók állandó célpontjává; a turistaösvények közül is az egyik első épp ide vezetett.
Kinga királyné 1999. június 16-án történő szentté avatása sok ezer zarándokot vonzott Stary Sacz-ba Lengyelországból, Szlovákiából és Magyarországról egyaránt.
Természetesen a sok évszázados lengyel-magyar szomszédságnak sokkal több emléke található a Pieniny-hegységben. Érdemes velük is megismerkedni.

Két célállomás érhető el:
1. Szczawnica - az út hossza mintegy 18 km
A tutajozás időtartama körülbelül 2 óra 15 perc
2. Kroscienko - az út hossza mintegy 23 km
A tutajozás időtartama körülbelül 2 óra 45 perc


A tutajosok weboldala

 

TERVEZZE MEG ÚTVONALÁT

Lengyel Idegenforgalmi Szervezet ul. Chałubińskiego 8, 00-613 Varsó, Lengyelország
Ha többet szeretne megtudni, iratkozzon fel hírlevelünkre