Alsó-Sziléziában állnak ezek a fantasztikus és misztikus épületek.
Nehéz az építészetileg kimagasló művek közé sorolni őket, értékük elsősorban az általuk hordozott küldetésükből fakad.
Ezt a két evangélikus vallású szentélyt a XVII. század közepén emelték, a harmincéves háború után, mely végigpusztította Európa jelentős részét. A vesztfáliai béke (1648) értelmében az osztrák császár megengedte az alsó-sziléziai evangélikusoknak, hogy építsenek három „béketemplomot”, a pusztító háború és vallási konfliktusok végének szimbólumaként.
A szentélyek nem hasonlíthattak a hagyományos templomokra, nem készülhettek tartós anyagokból és egy ágyúlövésnyire kellett lenniük a városfalaktól. Így jöttek létre a rekeszes szerkezetű épületek, fa, szalma és agyag felhasználásával – a legnagyobb ilyen típusú épületek Európában, melyekben több ezer ember fér el. Kívülről szerényen néznek ki, viszont belül pazar barokk díszítés található.
A swidnicai templom a város régi részén kívül, a régi evangélikus temetőben van. Belső terei gyönyörűen díszítettek – a mennyezet- és falfestmények többek között Szt. János evangélista Apokalipszisben leírt látomásait ábrázolják. Láthatók itt továbbá az egyházi közösség prominens tagjainak címerei, a környező városok és rezidenciák képei.
Hasonló gazdagsággal díszített a jawori templombelső is (30 km-re Świdnicatól). Kb. 180 kép ábrázolja az Ó és Új Testamentum jeleneteit valamint családi és céhes címereket.
Mindkét város nagyszerű történelemmel büszkélkedik (a középkorban Świdnica egy önálló hercegség fővárosa volt), a turistákat pedig vonzza a számos műemlék mely a festői óvárosok köré csoportosulnak.
