A lublini konyhaművészet azokban az időkben alakult ki, amikor a XV. és XVI. században a híres lublini vásárra világ legtávolabbi tájairól érkeztek kereskedők. A régió egykori lakosságának menüjét alkotó ételek adják meg az alaphangját, amelyben a szegény parasztság egyszerű étkei és a rafinált udvari különlegességek keverednek. A lublini pékipar története ugyan a középkorig nyúlik vissza, de a leghíresebb péktermékük, Lublin névjegye, a „cebularz”, vagyis a lublini hagymáslepény, amelyet XIX. századi iratok is említenek. A legenda alapján a lepény eredete Nagy Kázmér király és egy Eszter nevű zsidó lány találkozására vezethető vissza, amikor is a lány ezzel a lepénnyel hódította meg az uralkodó szívét. Az viszont tény, hogy a lepényt az lublini Óváros zsidó pékségei kezdték el sütni a reggel munkába siető lakosságnak. A háború után Lublin zsidó lakossága eltűnt, de a helyi pékek visszahozták a hagymáslepényt, és hamar elterjesztették a környéken. Sőt, ez az aranyszínű, ropogós lepény még saját múzeumot is kapott, a lublini Regionális Hagymáslepény Múzeumot, amely a termék történetét mutatja be – a legendás és a történelmi verzióban egyaránt. Itt megismerhetjük a hagymáslepény receptjét és hozzávalóit, a bemutatót a legendás leány, Eszter, és Franek, a pék tartja. A másik zsidó eredetű finomság a „forszmak”, ami egy pörköltféleség különféle füstölt hentesáruból és csirkehúsból. Ehhez kovászos uborkát adnak, paradicsomszószt, és héjában főtt burgonyát.
A lublini konyhához hozzá tartoznak még a hajdinás ételek – hiszen a hajdina a régió egyik hagyományos terméke. A hajdina termesztésében különösen a janówi és a biłgoraji járás jeleskedik. A hajdina ott van a kultikus biłgoraji, urzędówi vagy hajdinás pirogban. Ezt kelt tésztából készítik, tölteléke pedig burgonyából, hajdinakásából, túróból, tejfölből, tojásból, tepertőből, fűszerekből és mentából áll. De készülhet úgy is, hogy a tésztabevonatot elhagyják, és pusztán a tölteléket sütik ki pástétomként. A pirog a lublini konyha erős oldala, mert errefelé rengetegfélét készítenek: van főtt, párolt és sült, a töltelékek pedig szintén sokfélék. Nevüket általában egy településről kapják. Janów Lubelski városában gasztronómiai vásárt szoktak tartani a kásás ételeknek, mint pl. a „jaglaki”, ami egy hajdinakásás muffin, vagy a hajdinás rakott ételek, desszertek, és a pohánkaméz.
Lublin és környéke Mazóvia után a második legnagyobb gyümölcstermelő vidék, az almatermelés pedig Kraśnik környékére összpontosul. Vannak olyan régi fajták, mint az antonówka, glogierówka vagy a papierówka, amelyekből elsősorban természetes almalé készül, vagy helyi finomság, mint a jozefówi almáspite, vagy a mikołajówkai almabor. Ezen a vidéken régi hagyományai vannak az almafeldolgozásnak.
Lunlin környékének gasztronómiai felfedezéséhez érdemes Zamość reneszánsz városában felkutatni a régi hagyományt egy zamośći vagy a piaski-i pacal formájában, melynek ünnepét évente júniusban tartják Piaski városában. Kiváló gasztronómiai emlék lehet még a Visztula partján fekvő Kazimierz Dolnyban elkészített kakas is. Ehhez a süteményhez annak az okos kakasnak a legendája kapcsolódik, amelyik egykor túljárt a várost gyötrő ördög eszén. A vajban sült péksütemény Kazimierz Dolny jelképévé vált, amelyért nem úszhatjuk meg a hosszú sorban állást.
