Warsaw 12.2 ºC
Kapcsolat

wielkanoc_park_etnograficzny_w_olsztynku.jpg

Húsvét a legörömtelibb ünnepünk mind az egyházi liturgikus naptárban, mind a lengyel falvak kalendáriumában. Lengyelországban húsvétvasárnap különleges hangon zengik a harangok Krisztus feltámadását. A Podhale régióban az a hiedelem járta egykor, hogy ez a harangszó képes felébreszteni a Tátrában alvó lovagokat, hogy azok elinduljanak harcolni Lengyelország szabadságáért. A húsvéti harangszótól rettegtek a sötét erők, és hatására az emberek kivetették szívükből a gyűlöletet.

A húsvéti asztalon a tojás van főhelyen, amelyre régóta úgy tekintenek, mint az élet forrására és kezdetére. Sok nép mitológiája szól egy tojásról, amelyből a világ keletkezett. A tojást a feltámadás, az újjászületés és az életbe való visszatérés jeléképének is tartották. A keresztény szimbolikában Krisztus Feltámadásának szimbóluma, aki „kijött a sírból, mint csibe a tojásból”. A festett tojás is szimbolikus jelentést hordoz. Úgy hitték, hogy a festés a világ létezésének egyik alapfeltétele. A húsvéthétfő viszont Lengyelországban már a locsolkodás napja. Sikítozás, hangos kergetőzés és nevetés közepette locsolták a szép és kedvelt lányokat.

Warmia i Mazury vajdaság húsvéti szokásainak néprajzi leírása (forrás: „A warmiaiak és a mazóviaiak” – szerkesztette Bogumił Kuźniewski)

A termőföldhöz és az állatokhoz kapcsolódó mindenféle tavaszi munka a tavaszi napéjegyenlőség köré szerveződik. Ez volt húsvét ünnepének időszaka is, hiszen a régiek tavaszhoz fűződő pogány hiedelmeire épültek rá a keresztény és egyházi elemek. Akárcsak az egész katolikus egyházban, húsvét előtti utolsó vasárnapon pálmát szenteltek. Néhol szokás volt a „pálmagalacsin” lenyelése a torokfájás megelőzése reményében. Nagypénteken vizet és tüzet szenteltek, sőt, a nép ezt továbbgondolta, és elégette a falu legrégibb keresztjét, mert azt tartották, hogy annak hamujával egész évben megelőzhető a torokfájás. Warmiában és Mazóviában egészen 1945-ig nem szentelték meg az ételeket.

E tájegységben a húsvéti reggeli szerény volt. Túrót ettek, vajat, kenyeret és néhány süteményféleséget. A vacsora bőségesebb volt, mert füstölt hús, sonka, oldalas és sült szárnyas is került az asztalra. Húsvétvasárnap rejtették el különböző helyekre a nyuszi ajándékait. Ezeket a gyerekek kutatták fel, és ujjongva találtak rájuk. Húsvétvasárnap ebéd után mindenki az erdőbe ment borókaágért a hétfői locsolkodáshoz. Húsvéthétfőn a fiúk borókavesszővel szaladgáltak és megsuhintották az útjukba akadó embereket vagy bekopogtattak a házakba, és ugyanezt csinálták az ottlakókkal. Tojást vagy más nyalánkságot kaptak cserébe.

Úgy hitték, a hímestojás varázserővel bír, különösen akkor, ha sokféle mintázattal van díszítve. Fára akasztották, hogy a fa jól növekedjék, vagy a ház küszöbje alá ásták, hogy az ártó erőket távol tartsa. A festéséhez természetes színezéket használtak: hagymalevelet (barna), égerfa termését (fekete), rozs friss szárát (zöld).

A húsvét Lengyelországban továbbra is családi ünnep, de egyre gyakrabban kötik a kikapcsolódáshoz is.

TERVEZZE MEG ÚTVONALÁT

Lengyel Idegenforgalmi Szervezet ul. Chałubińskiego 8, 00-613 Varsó, Lengyelország
Ha többet szeretne megtudni, iratkozzon fel hírlevelünkre