Warsaw 12.8 ºC
Kapcsolat
KUPALA ÉJSZAKA

Az ünnepség fénypontja volt, mikor a lányok a vízre engedték a különféle gyógynövényekből és virágokból font koszorúikat (wianki).

Az ősi szláv szokásokban és hiedelmekben – melyeknek a gyökerei még a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza – kiemelt szerepet játszik a természet ritmusának megfigyelése. Különös jelentőségük volt azoknak a napoknak, melyeken az évszakok egymásba fordultak. Ekkor tartották a nagy ünnepekkel egybekötött legfontosabb szertartásokat. Ilyen nap, vagyis valójában éjszaka a nyári napforduló, mikor legrövidebb az éjszaka és leghosszabb a nappal. Nagy a jelentősége az éjszakának, hiszen valójában éjszaka zajlanak a legfontosabb szertartások.

A pogány szertartásoknál nagy szerepet tulajdonítottak a jeleknek. Az ünnep idején két dolog volt nagyon fontos: a sötétség és a fény. Az éjszaka közepén a szlávok ilyenkor kivonultak valamilyen elnéptelenedett helyre, például egy régi temetőbe. Ez az elnéptelenedett hely, a komor sötétség helye szimbolizálta az összes emberi félelmet, együtt a legnagyobb félelemmel: a halálfélelemmel. De ezen az éjszakán határt szabtak a sötétség számára. A szentélyeken óriási tüzeket gyújtottak, melyek egészen reggelig égtek, énekkel, tánccal és féktelen mulattsággal kísérve. Az ünnepség fénypontja volt, mikor a lányok a vízre engedték a különféle gyógynövényekből és virágokból font koszorúikat (wianki). Ezeknek a koszorúknak mágikus hatást tulajdonítottak, hittek abban, hogy termékenységet hoznak. A szűziességnek is a szimbólumai voltak. A lány, aki a vízre tette a koszorúját, arra számított, hogy pont Ő, fogja majd kihalászni… a szívének a legkedvesebb, akivel kéz a kézben mehet majd az oltár elé egy koszorúval a fején.

A kereszténység felvételével az egyház ezekbe a szertartásokba beolvasztotta saját ünnepeit. Ennek egyik példája Keresztelő Szent János emléknapja, melyet a naptárban épp erre a napra tettek. A szertartások fennmaradtak, ma is élnek, de elvesztették régi pogány tartalmukat, népi szokásokká váltak. A koszorúk ünnepe ismert volt egész Lengyelországban. Az egyik legünnepélyesebb szertartás Varsóban, a Visztula mellett folyt, ahol a városlakók tömegei gyűltek össze. Krakkóban is ünnepeltek a Visztula mellett, de a mellékfolyóinál is: a Rudawa, Dłubnia, Prądnik és a Wilga partján. A szentiváni tüzeket a környék dombjain gyújtották meg, tűzkörbe kerítve a várost. Miután Krakkót Ausztriához csatolták (1846.) ezeknek az ősi szokásoknak a megtartása a patrióta érzelmek kimutatásának eszközévé vált. Így a Wianki egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Nem véletlen hát az sem, hogy idővel a koszorúk vízre engedésének ünnepe egybeolvadt Wanda legendájával, aki nem akarta kezét a német lovagnak nyújtani. Bizonyosan azért történt ez, mert a Wawel hercegnője a népe iránt érzett szeretetért és a szűzi tisztaságért halt meg. Különös jelentősége volt itt Stanisław Wispiański művének is, mely egyértelmű hatást gyakorolt a krakkói szertartások menetére. A XIX. század végétől a Wawel alatt folyó Visztula partja vált ennek az ünnepnek az egyetlen és állandó helyévé, melyben a művész egy különösen szép, természetes amfiteátrumot látott.

Az I. világháború után egy ideig a Wianki megrendezését a Sokół nevű tornaegylet vállalta. A két világháború között új minőségben jelent meg az ünnep az akkor alakuló Dni Krakowa (Krakkó Napjai) keretein belül. Új elemek jelentek meg, melyek Lengyelország és Krakkó történelméhez kötődtek. A II. világháború után egy újabb látványosságot hoztak létre a Wawel alatt, melynek neve „fény és hang”. Mindig két részből állt: egyrészt egy sajátos színházi előadást lehetett látni a Visztula menti sétányon, másrészt egy óriási tűzbemutatót, mely a legnagyobb látványosság volt Krakkó polgárai számára. A hetvenes években a Wianki rendezője a Gazeta Krakowska nevű lap lett. A nyolcvanas években (a hadiállapot bevezetése után) nem rendezték meg a Wiankit. 1992-ben Krakkó Város Önkormányzata kezdeményezésére újraindították a rendezvényt, mely azonnal nagy népszerűségnek örvendett. Az elmúlt 8 évben a város a rendezvény megszervezését különböző szervezetnek ajánlotta fel. Ennek köszönhetően a krakkóiak különböző forgatókönyvek szerint lefolyó és különböző minőségű rendezvényeken vehettek részt. A nyilvánosság ezeket hol lelkesedéssel, hol inkább kritikusan fogadta. Talán nem ok nélkül… A gyönyörű és mágikus közeg azonban, melyet a Wawel alatt találunk, ahol az évszázados Krakkó tüzeket gyújt, mindenképpen kiváló művészet létrehozására sarkall.

Ha többet szeretne megtudni, iratkozzon fel hírlevelünkre
Lengyel Idegenforgalmi Szervezet Magyarországi Kereskedelmi Képviseleti Irodája
1023 Budapest, Árpád Fejedelem útja 24-26
Óbuda Gate Irodaház
E-mail: melinda.farkas@pot.gov.pl