Neve a harmincéves háborút lezáró Vestfáliai békéhez kapcsolódik.
Az evangélikusok engedélyt kaptak egy templom felépítésére, de az csak fából, agyagból és szalmából készülhetett. Az új épület a városfalon túl, ágyúlövésnyi távolságra épülhetett. Nem emlékeztethetett a korábban épült szentélyekre és nem lehetett tornya. A városfalon kívüli elhelyezkedés azt sugallta, hogy az evangélikus vallás a társadalmi élet peremén, a városi életen kívül létezik. A nem tartós építőanyag devalválta az épületet mint szentélyt. A torony hiánya azt eredményezte, hogy az épület az uralkodónak való alávetettség szimbólumává emelkedett.
A következő feltétel az volt, hogy az épületet az evangélikus egyházközség költségére kellett felépíteni, ami alapvető problémát jelentett, mivel hiányozott az építkezés költségeinek fedezésére szolgáló összeg. Ezért Javorból három követ ment az északi protestáns országokba, többek között Németországba és Dániába. Két év múlva tértek vissza 4600 tallérral. Az építkezés 1654. április 24-én kezdődött meg ünnepélyes alapkőletétellel. 1655. október 30-án az épületet már tető fedte. 1655. december 23-án, advent negyedik vasárnapján Christian Hoppe tiszteletes imádsággal és Isten szavával ünnepélyesen felszentelte a templomot, amelyet a Szentlélekről neveztek el. A templomban, amely felkerült az Unesco kulturális világörökség valamit a Történelmi Emlékhelyek listájára, 6000 ember fér el.
