A nagy városok nemcsak meghajtó rugói térségüknek, de utánozhatatlan karakterük is van.
Łódź híres reprezentatív Piotkowska nevű utcájától és a XIX. századi ipari építményeitől híres. A városban található továbbá Európa legnagyobb városi erdeje és zsidó temetője.
Krakkó – a Wawelben székelő lengyel királyok történelmi fővárosa, ma Lengyelország kulturális és szórakoztató központja – itt található az ország muzeális értékeinek egy negyede. A pubok, klubok megszámlálhatatlanok.

Wrocław-ban az Ostrów Tumskin lévű műemlékeken, a Szt. Erzsébet templomon és a Leopoldin Aulán kívül megnézhetjük a „Százéves Csarnokot”, mely korának legmodernebb vasbeton szerkezete.

A lengyel városi tájat nem csak gigantikus városok alkotják, sőt, talán elsősorban kisebb városok. A vidéki kisvárosok, melyekről oly rossz véleménnyel volt a költő, Andrzej Bursa (pontosan elmondta, minek tartja őket). Igaza volt? Egyáltalán nem! Egészen kivételesek!!

A művészek által oly nagyon szeretett Visztula parti Kazimierz Dolny. Sandomierz, ahol megszámlálhatatlan a műemlék, melyek lyukas talajon állnak – a sziklába vájt pincék rendszerén. Suwałki – XIX. század eleji épületekkel melyek egy utca mentén helyezkednek el. Borne Sulinowo, a katonai város, mely 40 éven keresztül nem szerepelt Lengyelország térképén.

Aztán ott van Płock, románkori katedrálissal és a Visztula fölé emelkedő várral és Pułtusk Európa leghosszabb piacterével. Majd Biecz, az építészet 400 évvel ezelőtti csodája, mely azért jött létre, mert lakosai megszedték magukat a magyar bor kereskedésével. S végül Chełmno, a keresztes lovagrendi város példa mintája, mely megőrizte középkori elrendezést és nem rontották el modern építészettel, s ezen felöl a szerelmesek Mekkája. (Itt találhatók Szt. Valentin relikviái. )